Elmélkedés: Nyúlpörkölt
2008. március 20., csütörtök
Mióta – hogy így fogalmazzak – nyúl van az életemben, vagyis idestova 5 éve folyamatosan és még előtte is 3 évig, szóval azóta egyesek – hogy stílszerű maradjak – ettek a tréfarépából, és nyulas poénokkal bombáznak. Ilyennel, hogy “na, aztán mikor kerül az asztalra?” Haha. Vagy: “Én is szeretem a nyulat… jól átsütve!”. Haha. Meg: “Hogy eszem a kis szívét… párolt káposztával!” Bruhaha. Komolyan, elsőre sem volt vicces, nyolcvanadjára meg már marhára nem az. Mindenki azt hiszi, hogy rohadtul eredeti és ő mondja először, hát nem. Bunkó, pitiáner dolog ilyen “vicceket” mondani. Azelőtt sem ettem nyúlhúst, hogy vegetariánus lettem volna, akkor is ugyanennyire felháborított. Elhiszem, hogy vannak emberek, akik ebben az értelmes, évekig szeretetet adó szőrmókban a 2 órára jóllakottságot adó vacsorát látják, de miért hiszik azt, hogy “vicces”, ha ezt az orrunk alá dörgölik? Ha durva akarok lenni, ez olyan, mintha valaki mutogatná a gyerekei fotóit, és egy pedofil azzal “viccelődne”, hogy “milyen aranyos, de megd*gnám”. Na, tudnál rajta röhögni? Haha.
Szóval kérlek, ha valaha is megfordult a fejedben, hogy nyúltulajdonosoknak elsüsd a pörköltös poénokat, ne tedd. Ha pedig nyúltulajdonos vagy, és már unod a faragatlan poénokat, igenis szólj rá az illetőre, hogy ez abszolút nem vicces ám. Hátha magától nem fordult meg a fejében…










A nyuszi egy bűbájos, szeretnivaló, tüneményes háziállat. Rágcsáló, de nem hasonlít sem a tengerimalacra, sem a hörcsögre; értelmes, akár egy kutya vagy egy macska. 6-10 évig él, hűséges társ, aki nem szereti, ha a közelgő “ünnep” kapcsán két hétig ő a sztár, aztán az utcán végzi… Fazékban nem végezheti, mivel törpenyúl, nem ennivaló (csakis átvitt értelemben). Aki nem az utcára rakja ki megunt nyusziját, hogy az autók alatt vagy kutyák fogai között végezze, az beviszi az állatkertbe, ahol a gyereknek az van mondva, hogy ott boldog lesz a nyúl a sok nyúltársával, az igazság azonban az, hogy ez az intelligens, végtelenül okos állat kígyó- illetve tigriskajaként végzi. Akarjuk ezt? NEM! Csak az vegyen nyulat, aki kész az elkötelezettségre! Úgy vegyél nyulat, mintha macskát vennél. A nyúl nem egy ostoba plüssállat, ingerszegény környezetben ugyanolyan boldogtalan, mint más elhanyagolt állat. Nem olyan lökött, mint egy hörcsög, aki elvan azzal, hogy naphosszat lohol a mókuskerékben: a nyúlnak RÁD van szüksége, Veled kommunikál, Téged követ a lakásban, fut, bújik, nem lehet bezárni egy kis lyukba, aztán elvárni, hogy jól érezze magát!
gyerekről, a nyúl aztán ott marad az állatkertben, és a gyerek lesz az örökbefogadó “szülője”, később pedig ha elmegyünk az állatkertbe, meg lehet látogatni. Engem ez csak azért aggaszt, mert a honlapon azt írják, hogy az örökbefogadott nyuszit június végéig meg lehet látogatni… Kérdezem én, miért, utána már megette valamelyik nagyvad?
Nemsokára itt a Húsvét (idén kivételesen korán jön), érdemes egy picit a környezetünk hangulatát is a tavaszhoz igazítani. Ezek az egyszerű ötletek könnyen, olcsón elkészíthetők, akár gyerekek közreműködésével is. 