U R B A N : E V E

Hű, emberek, erről jól lemaradtam. Február 3-án volt a blog 2. szülinapja, és csak most vettem észre. Mentségemre legyen mondva, most már 4. hete folyamatosan van munkám, aminek borzasztóan örülök. Persze szegény blog ezt jól megsínyli… Ettől függetlenül folyton töröm a fejem azon, hogy miről is írhatnék. A rendrakós, rendszerezős, takarítós dolgokat lényegében lefedi az egész FlyLady program, én ott leírtam mindent, ami eszembe jutott. A pénzhiányos időszak miatt nagyon inspiráló vásárló körutakra se tudok menni (főleg, hogy BKV bérletem sincs, bliccelni meg nem szokásom), maximum gyalog, úgyhogy a termékajánló is kiesik. (Na jó, tök jó termelői tejet veszek 180 Ft / literért. A glamúr magasiskolája. ) Viszont egészen szakértő lettem az itthonmunkában, meg hogy hogyan ne őrüljünk meg a 4 fal között egész nap. A halogatási technikáim tökéletesítéséről inkább nem írok.

De itt a remek lehetőség, lehet kérdezni, mert a konkrét, megfogható dolgoktól nekem is jobban beindul az agyam! Úgyhogy jöhetnek a “20 négyzetméteren lakom, és van egy 500 darabos WC-papír gyűjteményem, hova tegyem?” kezdetű kérdések. Meg bármi más, bármilyen addigi – vagy ahhoz kapcsolódó – témában, amiket eddig érintettem.

(Kép innen.)

Na, jól lemaradtam róla. Valamikor múlt csütörtök körül itt járt a százezredik látogató! (Az oldalletöltések száma pedig most már bőven 200,000 felett van.)  November 5-én a napi látogatottsági rekord is megdőlt, 790-en jártatok erre (1838 oldalletöltés). Nagyon szépen köszönöm mindenkinek! ♥

Minden kívánságotok ilyen gyorsan teljesüljön. Kedves barátom, Dávid már telepített is Nektek egy fórumot, amit a http://charmed.animehq.hu/csevego címen érhettek el, illetve a bal oldali menüsávból is elérhető lesz. Nyitottam pár kategóriát, de ha van még ötletetek, hogy mi legyen, szívesen nyitok még.

Továbbra is szeretném, ha a blogbejegyzésekkel kapcsolatos megjegyzéseiteket a bejegyzés hozzászólásainál írnátok, a fórumot inkább arra szánom, hogy az olvasók között kialakult párbeszédeknek legyen egy külön helye.

(Azt remélem, nem kell írnom, hogy egymást ne inzultáljuk, legyünk toleránsak és tartsuk tiszteletben a másikat, ne beszéljünk csúnyán és ne személyeskedjünk. Ugye, tudjátok ezt magatoktól is? )

Thim is kérte, meg amúgy is eszembe jutott, hogy valahogy konkrétabban is lehetne írni a FlyLady programról, úgyhogy kitaláltam valamit, azt szeretném megkérdezni, hogy esetleg ez érdekelne-e Titeket, legyen-e.

FlyLady programjának elég szerves része a levelezőlista. Itt természetesen a levelek angol nyelven érkeznek, naponta akár 15-20 vagy még több ilyen levelet kapunk – ezek között vannak olvasói vélemények, ötletek, vagy FlyLady elmélkedései, illetve emlékeztetők, motiváló levelek. Néhány nap alatt képes felgyülemleni a sok levél, nekem most van 700 olvasatlan, pedig csak néhány hétig nem tudtam napi szinten olvasni. Azok, akik nem tudnak angolul, így elég nehezen boldogulnak; azok pedig, akik tudnak, sokszor elriadnak a levéláradattól.

Néhány nap alatt töviről hegyire átrágtam magam FlyLady könyvén, a Sink Reflections-ön (az oldaláról rendeltem meg), és őszintén állítom, egy-két ici-pici apróságon kívül semmi sem volt újdonság, minden alapelv előbb-utóbb kiderült a levelekből is. Tehát a könyvet nem kell megvenni a program alapos ismeretéhez, sőt, igazából a legjobb az egészben, hogy semmit nem kell megvásárolni, ami “megváltoztatja az életed”, mert minden ott van Benned. Kiindulásnak ez jó.

Van egy 30 napos “babysteps” program, ami abszolút az alapoktól segít beindítani a rutinokat, kis lépésben. Ezt gondoltam, hogy egy kicsit átalakítom, hazai szájízre formálom, és esetleg együtt megcsinálhatnánk. Minden nap kitennék egy bejegyzést, abban benne lenne a napi “feladat” (ne így gondoljatok rá! , amit együtt elvégzünk, és az adott bejegyzés hozzászólásaiban megbeszélhetjük, hogy mi volt nehéz, mi volt könnyű, bátoríthatjuk egymást, stb.

A saját szájízre formálás alatt több dolgot is értek. Az egyik, hogy a 30 napos program feladatai között is van sokszor olyan, hogy “most nyisd meg a levelezőprogramot, és olvass el 1 levelet, amit ma FlyLadytől kaptál”. Mivel mi most nem levelezőlistázunk, ezt inkább kihagynám, kivéve, ha éppen eszembe jut valami különösen inspiráló olvasói levél, vagy FlyLady esszé, mert akkor abból lehet, hogy idézek. A másik dolog, hogy elég sok olyan tényező van az amerikai mindennapokban, ami Magyarországon nekünk abszolút nem alap, esetenként nem is létezik, például:

• nálunk nem csekkfüzettel megy a fizetés, ezért nem is kell ezzel foglalkoznunk és ilyen rendszer szerint beosztanunk a pénzünket
• nincsenek kuponok a hétvégi újságokban, amikkel őrült módon lehet rohanni másnap a szupermarketbe olcsóbb vásárlásért
• a családok többségénél nem alapvető felszereltség a mosogatógép, sem pedig a szárítógép (ilyet még nem is láttam sehol – mindenki tereget )
• a magyarok sokkal kevesebbet költöznek életük során, mint az amerikaiak, arról nem is beszélve, hogy utóbbiak nagyrészt bérelt házakban laknak, és nincs saját tulajdonuk, ez megint sok különbséget szül
• Amerika fogyasztóibb (van ilyen szó? ) társadalom, mint Magyarország, és ott abszolút bevett dolog, hogy a felesleges holmiknak a családok raktárhelyet bérelnek, és havonta azért fizetnek bérleti díjat, hogy a cuccuk ott porosodik
• végül a lakásaik is irtó brutális módon el tudnak szaladni. Nagyon sok a felhalmozó betegségben szenvedő egyén (megint csak a túlfogyasztói társadalom tünete) – én azért itthon nem találkoztam még olyan esettel (kivéve azt a talán tavalyi lakótelepi lakást, amit még a híradóban is bemutattak, hogy plafonig volt cuccal, és minden szemetet megőriztek), ami az olvasói levelek alapján mindennapos Amerikában, hogy gyakorlatilag a szobákban 20 centis ösvények vannak vágva a mocsokban és a cuccban, és azokon tudnak csak közlekedni a lakók. Szerintem itthon sokkal kevésbé vészes a helyzet, de ez nem jelenti azt, hogy kis lépésekben ne lehetne ezen is javítani.

Szóval mindezek alapján átgyúrnám a 30 napos programot, amit persze közben lehet alakítani a hozzászólásokban, megbeszélhetünk mindent, aztán úgy folytatjuk. A napi tennivalók tényleg borzasztó egyszerűek, lehet csinálni tanulás, kisbaba, család, főállás mellett is, ezt megígérem. 30 nappal később már talán alakulni fog valami, észrevesszük, hogy kevésbé rohanósak a reggelek és jobb körbenézni a lakásban, és utána eldönthetjük, hogy folytassuk-e, és hogyan.

Azt még leírom, hogy ahhoz, hogy tényleg minden nap legyen bejegyzés, nekem valamennyire előre kell dolgoznom, meg kell írnom a vázát a bejegyzéseknek, amiket aztán majd az adott visszajelzések után alakítok, de munka mellett nem ígérem, hogy nulla előkészülettel tudom garantálni a napi bejegyzést, így nem tudunk rögtön holnap kezdeni, pedig tudom, hogy nagyon akarnátok. Ha elegen jelentkeztek (4-5 embernek már nagyon örülök!), akkor elkezdek dolgozni a program egyes napjain, meglátom, hogy haladok, aztán írni fogok egy bejegyzést, amiben előre szólok, hogy mikor kezdünk, illetve hogy milyen eszközöket kell beszerezni annak, aki csatlakozik (ne ijedjetek meg, ilyenek lesznek, hogy füzet, toll ).

Te részt vennél egy ilyen programban? Csak azt a keveset kell megcsinálnod minden nap, ami az aznapi bejegyzésben le van írva, és nem többet!

Kíváncsian várom a hozzászólásokat azoktól is, akik már csinálják az angol programot, hátha van ötletük, hogy alakíthatnánk még rajta közösen.

SZERKESZTVE: A program azóta elkészült, ha szeretnéd követni, ezen a linken megteheted!

Jól eltűntem, de van mentségem. Szorgalmi időszak vége van (utolsó szorgalmi időszakom!!), és amellett, hogy esszét is írogatok (borzasztó érdekes témában, valahol, valahogy publikálni akarom, csak még ki kell találni, hogy hogyan…), van egy határidős filmem is (ami egyébként tök aranyos, ez az). Szóval most a napjaim azzal telnek, hogy fordítok, miközben szól az MR2, kiégés ellen megszökdösök a Müpához és a zikkuratról nézegetem a Dunát, meg a MS előtt mezítlábazok a füvön (Hippi kontra corporate üzletág c. jelenet), illetve, hogy a lelki izmaim se tunyuljanak el, Eat, Pray, Love-ot olvasok (amit rendszerint Prey-nek írok el, kösz, Freud), és Gilmore Girlst nézek (6. évad. Kezd frusztrálni.) Aztán leszáll az est, és elkezd pörögni az agyam az esszémen (illik egyébként hozzá az este, de nem mondok most el róla többet).
Ha megvagyok ezzel a héttel, vár még rám egy 10 oldalas műfordítás egy előadásra, illetve egy 25 oldalas kísérletes programdolgozat, és akkor jelentem, abszolváltam, jövő félévben már matricát se kapok, lesz fényképes BKV igazolványom.

Közben alkottam a konyhában is, és van néhány lapuló recept a blogmappában, előbb-utóbb mind kikerül ide. Lehet meggyőzni, hogy melyikkel kezdjem.

• Sós perec, jobb, mint a városligeti,”folyékony” sóval a tetején.
• Chocolate Chip Cookie – igazi békebeli csokis keksz, kívül ropogós, belül puha
• Gyors és fincsi túrótorta

Voltak kevésbé sikeres próbálkozások is, például a házi dulce de leche-t illetően, ami leginkább kuszkuszra hasonlított a művelet vége felé. De a vaníliafagyi jó lett.

A hétvégén SakuraCon, életem párja előadást tart vasárnap 14:30-kor a Nagysátorban, én ott leszek pomponokkal meg transzparensekkel az első sorban (nem). Gyertek, jó lesz.

Egyébként mindezzel azt akartam mondani, hogy még egy kicsit haldokolni fog a blog, de rajta vagyok az ügyön. Remélem, jövő hét vége felé már sajtószemlézni is lesz időm, mert hiányoztok. ♥ Akinek pedig én hiányzom, az követhet Twitteren.