Inspiráció

mmildred

Maggie & Mildred

Szigami oldalán láttam, de muszáj megosztanom. Az a babaház tündéri, ha meglenne a mintája, én is kihímezném. Nézzétek meg! :)

Maggie and Mildred from Holly Klein on Vimeo.

punnyad

“Ez a nap is jól elment…

punnyad
(Kidőlt kutyus innen.)


… és ma se csináltam semmit.” Ismerős mondat? Néha vannak ilyen napok, amikor zombiállapotban szúrtuk el az időnket vagy a tévé vagy a gép előtt, vagy hiába rohantunk egész nap, akkor se érezzük elég tevékenynek a napot. Sőt, néha még akkor is ilyesmiket gondolunk, amikor amúgy teljesen jogosan punnyadtunk, mert betegek vagyunk, vagy urambocsá tartunk sok folyamatos hét munka után egy szünnapot. Mégis jön a bűntudat, hogy de azért kellett volna csinálni valamit… Ez a “minden nap kell dolgozni” főleg az itthonmunka miatt jön nálam elő sokszor, úgyhogy kidolgoztam, hogy mi az a minimum, amit meg kell csinálnom, hogy úgy érezzem, “hasznos” voltam, aztán lazítok tovább. Mert az se mókás, ha kiég az ember.

Szóval képzeljük el a lehető legramatyabb helyzetet, minden szoba közepén legalább egy hot spot, mosatlantól hemzseg a konyha, fésűt ma még messziről se látott a fejünk, és persze marhára nincs kedvünk semmihez. Ilyenkor megpróbálom rávenni magam a már bevált “15 percig mindent kibírok” elvvel arra, hogy csináljak valamit, legrosszabb esetben nem változik semmi. (De persze mindig szokott.)

  1. Beágyazok, akkor is, ha este 8 óra van. Csakazértis. – 1 perc
  2. Elpakolom a szétszórt dolgokat a nappaliban és a hálószobában. – összesen 5 perc
  3. Beáztatom a mosogatnivalót, hogy később (másnap…) egyszerűbb legyen elmosogatni. - 2 perc
  4. Mozgás gyanánt ugrálok valami pörgős kis dalra. (Erre nem igaz, hogy nem akaródzik felkelni!) – 4 perc
  5. Fogat mosok, arcot mosok, hidratálok, rendesen megfésülködök. (Ismételten: akkor is, ha este 8 óra van.) – 3 perc

Ennyi. Ki lehet bírni, nem? :)

Nektek milyen trükkjeitek vannak az ilyen napokra?

Sirály


Legyünk ilyenek, mint ez a madár. Cáfoljunk rá minden prekoncepcióra és sztereotipiára, és merjünk kiállni magunkért. Ne hallgassunk az “úgyse mered megtenni…” vagy “általában nem szokott…” illetve “miért is sikerülne?” kezdetű gondolatokra (akkor se, ha a sajátjaink). Hajrá sirály!

Én például feleségül mentem életem első szerelméhez. És távkapcsolatban éltünk majdnem 5 évig. És Interneten ismerkedtünk meg. 14 évesen. És már letelt mindenféle “7 év”, és még mindig nem “alakult át szeretetté a szerelem”. Azt hiszem, most a “majd ha gyereketek lesz…” kezdetűt hallgathatom még egy ideig. :D De sirály leszek, és nem fog érdekelni.

Ti mit értetek el/léptetek meg “mindennek dacára”? Harmadik nyelvvizsga? Diploma? Áhított szakma? Mínusz húsz kiló? Saját kis zúg? Külföldi út? Hupilila haj?

Ha egyszer már sikerült, újra sikerülhet egy másik álommal. :)