U R B A N : E V E

Szeretem a minőségi realityt. Ne a kamerábasírós-együttlakós-dzsungeles variánsra gondoljatok, én a tartalmas, mondanivalóval rendelkező, “hasznos” verziót szeretem. Több olyan emberkét is említettem már a blogon, akik lényegében reality sorozatot vezetnek, péltául Trinny & Susannah vagy Gok Wan. Utóbbi műsorait most szorgalmasan adja a Viasat3, úgyhogy Ti is megismerkedhettek vele.

Vasárnap, 16:05: Miss Naked Beauty – Meztelen szépség. Gok alternatív szépségkirálynős műsora, nagyon bírtam, a győztest pedig tök aranyos, az ő hajáról készült képet fogok legközelebb vinni a fodrászhoz, ha eljutok valaha. A valódi szépséget, valódi egyéniséget kutatja és dicsőíti a szokásos műnők helyett. Durva szembesítések elé állítja a lányokat. Amikor plasztikai műtéteknél asszisztáltak, azt a részt áttekertem. Nem kell engem sokkolni a meggyőzéshez, de elismerem, van, akinél már csak ez használ (mármint a sokk, nem a plasztikai műtét). Első rész: január 10.

Hétköznaponként 13:15 & 18:10: How To Look Good Naked – Meztelenül is szép vagyok. Gok alapátváltoztatós műsora, amiben “csak” önbizalmat ad az átalakítandó hölgynek. Ez azonban sok mindent megváltoztat. Megható, őszinte műsor a magyar “Szeretem a testem” halvány próbálkozás volt ehhez képest. Gok nagy szíve és empátiája is jelentős tényező a működő formátumban. Következő rész: január 05., 13:15

Goktól egyébként a Gok’s Fashion Fix a kedvencem, főleg a második évad, amikor 24 elemből álló, mixelhető ruhatárat dolgozott ki a hölgyeknek, hátha ezt is leadják majd, annyira nem a kurrens trendekről szól, hogy ne lehetne akár egy-két év elteltével is releváns.

Néhány hete ment a Transformers valamelyik kereskedelmi adón, és miközben néztük, arról beszélgettünk, hogy mennyire jól ki lehetett volna hegyezni Sam & Bumblebee viszonyára az egészet, közben meg egy nagy robbanós Bay-film lett, szokás szerint. Na ekkor jutott eszembe kamaszkorom egyik kedvenc filmje, a The Iron Giant (magyarul a riasztó Szuper Haver címet kapta), amit gyakorlatilag annyiszor néztem meg, ahányszor az HBO leadta. Tökéletes, ahogy van, szinkronnal és anélkül is. A rendezője bizonyos Brad Bird, aki később olyanokat követett el, mint a Hihetetlen család vagy a L’ecsó, a film alapjául pedig Ted Hughes könyve szolgált – ő angol szakosoknak ismerős lehet, mellesleg Sylvia Plath írónő özvegye. Megható, vicces, pátosz nélkül tanulságos családi kalandfilm, ami nem hagyja ki a ziccert, hogy normálisan ábrázolja a fiú & robot kapcsolatát. Nem akarok elárulni róla semmit, azon kívül, hogy nézzétek meg, kortól és nemtől függetlenül. A Bookline-on most 849 Ft a DVD, ha valakinek még hiányzik egy karácsonyi ajándék, ne hagyjátok ki!

Kértétek, hát itt van. Az alábbi 10 sorozat bármelyike garantáltan mosolyt csal az arcra, akkor is, ha odakinn esik az eső és a tavasz még naaagyon messze van. Imádom mindegyiket, úgy ahogy vannak. Persze korántsem végeztem még a kedvenc sorozataimmal, ezek csak a vígjátékok, és fejben már készül a következő adag. De addig talán kitart ez a 43 évadnyi jóság!

How I Met Your Mother (Így jártam anyátokkal)

Miről szól? Egy apuka 2030-ban elkezdi mesélni a kamasz gyerekeinek, hogy huszonöt évvel korábban hogyan ismerte meg az anyukájukat.
Miért jó? Irtó szerethetőek a karakterek, és jópofák a szituációk, valamint nagyon egyedi a történetmesélő technika. Nagy eséllyel pályázik a “Jó barátok utódja” címre.
Hol tart? Amerikában most megy a 4. évad, de vigyázat, nagyon addiktív, egyszerűen le lehet darálni az eddigi évadokat egy hétvége alatt!
Kit ismerhetek? Alyson Hannigant a Buffyból és az Amerikai Pitéből, Jason Segelt a Lepattintva c. filmből. (more…)

Az Egyesült Királyásgban az I. Világháború után a nélkülözés miatt az emberek egészségtelenek és alultápláltak voltak. Ezért amikor kitört a II. Világháború, a gazdasági minisztériumból kivált egy új minisztérium, a Ministry of Food, melynek célja az volt, hogy megtanítsák a polgárokat olcsó, jó minőségű anyagokból egészséges, tápláló ételeket főzni, hogy legyen erejük a II. Világháborúra. Több, mint 50 évvel később az Egyesült Királyság még mindig egészségtelen, rosszul táplált emberekkel van tömve, akik ráadásul elhízottak. Az angolok fogyasztják el Európa készételeinek 50%-át.
Jamie Oliver, miután az iskolai menzák megújításával nem járt sikerrel, úgy gondolta, a probléma mélyére néz, és rájött, hogy otthon kell elkezdeni a reformot. A Chanel4-on indult új sorozat, a “Jamie’s Ministry of Food” amellett, hogy közérthető, egyszerűen elkészíthető recepteket közöl, egyfajta add-tovább játékra is hív: tanítsuk meg 2 barátunkat főzni, cserébe ők is ígérjék meg, hogy megtanítják két nemfőző barátjuknak a receptet, amit mi tanítottunk nekik. A sorozatban főzni abszolút nem tudó emberekkel próbálja Jamie megszerettetni a főzést. Az egyik családban például az 5 éves kislány életében nem evett otthon főzött ételt, mindig csak rendeltek (gyrost, pizzát, hamburgert)… Hihetetlen öröm volt a gyerekek arcán, mikor életükben először ettek az anyukájuk által sütött palacsintát. Döbbenetes volt látni, ahogy azt is, amikor egy nő bevallotta, hogy nem tudja, hogy néz ki a forró víz (mármint hogy bugyborékol).
A tévésorozathoz egyébként kijött egy könyv is, amelyben egy sor könnyen elkészíthető, egészséges, ízletes étel receptje található. Jamie ezen könyve nyilván nem a gasztrománoknak kedvez, de abszolút egyetértek vele, hogy vissza kell szoktatni a családot az asztalhoz, és meg kell tanítani az új generációt is főzni.
Nekem még volt háztartástan szakkör az iskolában – szakkör, nem óra, hiszen hivatalosan már nem tudom, mióta nem a tanrend része. Az első óra után meg is szűnt, pedig volt két tök jó gáztűzhely meg mosogató a technikaterem hátuljában, és rakott krumplit meg máglyarakást csináltunk. Nem tudom, hogy miért maradt abba, nekem volt olyan mázlim, hogy anyutól, nagyiktól megtanultam főzni (aztán magamtól, netről, könyvekből finomítottam a technikámat ), de gondolni kéne arra is, akinek nem volt ilyen lehetősége.

Ti tanultatok “szervezetten” főzni? Szerintetek mennyire fontos, hogy tudjunk főzni? Szeretnétek, hogy (megint) része legyen az oktatásnak valamilyen szinten a főzés?

A kommentekben megint beszélgethetünk.

Sok és sokféle sorozatot nézek. Ezek már rég nem az Izaura színvonalán vannak, és akik sorozatot néznek, azok sem feltétlenül protézist cummogó vénasszonyok, akiknek nincs jobb dolguk, és valahogy el kell ütni a Mónika és a Balázs show közötti időszakot. A mai sorozatok között igazán sok az intelligens, szellemes, drámai, megható, mondanivalóval rendelkező műremek – tényleg azok, és számomra tud olyan kikapcsoló, felemelő, megríkató lenni egy jó sorozat, mint fantasztikus könyv vagy film. Utóbbihoz képest a sorozatok nagy előnye, hogy hosszú, van idő kibontani a cselekményt, megismerni a szereplőket.

Legutóbbi kedvencem – hála Briginek! -  a Lost in Austen című brit minisorozat. Mindössze 4 részes, és így tökéletes, bár még napokig tudnám nézni, mert fantasztikus a hangulata.

A történet egyszerre időutazás, kosztümös film, és tömény – de ízléses! – romantika. A főszereplőnk, Amanda nagy Jane Austen rajongó, minden nap olvas a Büszkeség és Balítéletből, és bele van bolondulva a világba, miközben a saját életével tele van a hócipője.
Egy nap a fürdőszobájában találja Elizabeth Bennettet, aki kiderül, a falon nyílt ajtón érkezett. Amanda átlép a túloldalra, és a könyv világában találja magát – Lizzy pedig a miénkben. Többet nem árulok el, elbűvölő történet, zseniális szereposztás. Aki szerelmes Colin Firth Darcy-jába, az is adjon egy esélyt Elliot Cowannek, mert fantasztikus színész és remek Darcy kerekedik belőle a végére.

Nem akartam ám sorozatokról írni a blogon, pedig lenne miről, van néhány imádottam. Esetleg ha kíváncsiak vagytok még a többire, amit nézek, akkor jelezzétek a hozzászólások között. Már félig beindult a 2008-as sorozatszezon, van miből válogatnom.