U R B A N : E V E

♥ Nagyon jó kis bejegyzések születnek a Divatblogok Éjszakája kapcsán, és egy csomó “új” blog landolt tőle a Readeremben. Nézzetek körbe Ti is!

♥ Nagyon szuper farmerek vannak a Vöegelében, én a Duna Plázásban rohangásztam ma két órát, míg végül a kettő legjobbra leszűkült a kínálat. Pamut felsők sok-sok szép színben (nem csak rikítóban) is vannak 1720 Ft-ért, meg irtó jó kis 3/4-es ujjú blúzok is 3000 körül, azok is nagyon jó színskálában (beszereztem egy lilát a már meglévő türkizem mellé). Gyakorlatilag S-estől XXL-esig van mindenféle méret, nadrágokból asszem 52-es volt a legnagyobb, amit láttam, úgyhogy elég sok alkatra vannak színvonalas, elérhető árú darabok. Fiúknak is vannak jó dolgok. (Egyébként a következő mantrával mentem vásárolni: kék, zöld, NEM szürke, NEM barna, + nadrág. Ehhez képest az egyik felső barna lett, de legalább a szürkével sikerült leállnom. És van egy zöld felsőm! )

♥ A Ferenc körúti metrómegállóban végre találtam olyan fotóautómatát, ami nem 2×2-es kockákban nyomja ki az igazolványképeket, hanem 1×4-es oszlopban. Vissza fogunk térni egy hülyülős fotósorozatra.

♥ Az Up felülmúlta a várakozásaimat is. Zsepit vigyetek. :’)

Nekem most így hirtelen ennyi. Hát Nektek?

Ádám negyed évszázados lett múlt héten, úgyhogy a mérföldkő örömére retró bulit tartottunk, ami nekünk ifjaknak a 90-es éveket, 80-as évek végét jelenti. Volt francia drazsé, pikk, káró meg mindenféle alakú sós rágcsa, traubi szóda, minden vendég kapott kinder tojást, kojak nyalókát, PEZ cukorkát, és tejkaramellát (sajnos golyórágót nem találtam). A kinderekben megint Happy Hippo-k voltak, ráadásul jól sikerült választanom, mert a 8 tojásból 5-ben viziló volt! (Összesen négyféle, az egyikből kettő lett.) Szendvicseztünk (volt főttojásos-trappistás, a tojás sárgájának közepére ketchupot pöttyentettem – régen minden zsúron piros aranyat raktak rá, sose értettem, nem ízlett, úgyhogy csak a látványt imitáltuk; és kicsit eltérve a theme-től csináltam juhtúrós-kaprosat uborkával, és mozzarellás-paradicsomosat olívabogyóval), és volt gesztenyepüré is, tejszínhabbal, csokireszelékkel (családi szótár szerint egérsz@r), rolettivel, csak hogy kicsit feldobjam. Diavetítőn megnéztük például a Vackor óvodába megy című mesét (elég horror lett, mindig leszidták nyomorultat), de azért jó hangulata volt az egésznek. Mindhárom mesét más olvasta fel, ott ült egy szobányi huszonéves a sötétben, és feszülten figyelt. Gyakrabban kell ilyet csinálni. Utána Super Mario Bros. 3-aztunk, meg azért adtunk az újabb technikának is a Super Mario Galaxyval. Tök jó volt.

És mivel a 90-es években a fantás-túrós sütemény volt az őrület (legalábbis ahány zsúron voltam, annyin felütötte a fejét, mert hogy milyen extra, hogy üdítővel készül egy süti!), ebből készítettem szülinapi tortát. Az eredeti recept egy nagy tepsi sütire elég, és azt írja, hogy ha tortaformában sütjük, felezzük az adagokat. Úgy viszont baromi lapos lett volna szegény torta, úgyhogy megcsináltam a teljes adagot, feleztem a piskótát, és rétegesen töltöttem meg. Nagyon pofás lett, és persze finom is. Ja, és Fanta helyett Mirindával készült, mert abban kemény 4% volt a narancstartalom! (more…)

Imádom

♥ amikor egyik pillanatról a másikra azt veszem észre, hogy nyugodt vagyok, és tudom, hogy semmi baj nem történhet, sőt, eleve nem is volt baj, és csak egy rossz álomnak tűnik minden, túlreagálásnak, pedig igazából semmi nem változott, csak a hozzáállás… De az baromi sokat számít. Csak nem mindig tudom, hogy mivel sikerül megváltoztatnom.

♥ amikor ebédfőzés közben a konyhában ugrálunk a Jazzyre a kedvessel, és fakanálba énekelünk. (Reggel, délben, este, azt figyeltem, azt kerestem, mikor, melyik állomáson szólal meg a bugííííí-í-í-í-í.) Mindezt hétköznap délben. Vannak áldásai is annak, ha az embernek nincs fix munkahelye.

♥ amikor azon parázok, hogy idén tutira nem lesz karácsonyhangulatom, és amikor bekapcsolom először a fűtést, és odaállok melegedni, napsütéstől és naptárállástól függetlenül mégis lesz.

♥ hogy megint elővehettem a kuckós takarókat, és azokba bújva nézünk DVD-t a kanapéról.

♥ ezt a számot.

♥ hogy néha még süt a nap délelőtt, és a kukacvirágaim közül többen kitartóan virágoznak.

♥ a kempingsajtot, a kindertojást, a mesediavetítést, a gesztenyepürét és mindent, ami a múlt heti szülinapi bulin volt, beleértve a tangóharmónikát és a Super Mario-t is.

♥ hogy találtunk jobb minőségű ÉS sokkal olcsóbb almot & tápot Áfonyának, és úgy adhatjuk meg neki a legjobbat, hogy közben még spórolunk is. Ez most nagyon jó érzés.

♥ Ilyen tökjó van a bejárati ajtónkon, bár már lassan cserélhetem le hóemberre:

Hát Ti?

Egy őrült japán műsorban azt mutatják be, hogyan lehet felkeléstől számított 5 percen belül elhagyni a lakást – reggelivel és ebédcsomagolással együtt! Ki ne próbáljátok. (Bár az a nyakkendőkötés nagyon jól néz ki.)

Egyedülálló fickó:

Anyuka iskolába indítja a gyerekét:

Eljött a 30. nap. Hihetetlen, hogy eltelt már ennyi, meg az is, hogy még csak ennyi telt el. Köszönöm, hogy velem tartottatok, remélem, sikerült mindenkinek legalább egy kicsi sikert elérnie! A blogolást természetesen folytatom az eddig megszokott témákban, ha megtetszett az itteni hangulat, maradjatok velem! A FlyLady eszmecserét pedig folytathatjuk a fórumban.

A program összes bejegyzését összeszerkesztettem egy nagy cikkbe, ezt a bal oldali menüsávban “FlyLady program” néven érhetitek el. Ezt az oldalt lehet nyugodtan linkelni másoknak, akikkel szeretnétek megosztani a programot, hiszen itt összefoglalva, szépen látszik az egész.

Ha hűségesen követtétek a programot, akkor mostantól kezdve nincs más dolgotok, mint kinyitni a kontrollmappát, és ott szerepel minden tennivalótok. Jó szárnyalást kívánok! ♥