16. nap

Csillu: Külön bejegyzést nem óhajtok a találkozónak szánni, annyit nem érdemel. Dumáltunk elég sok emberrel, a menő-klikk a felénél (kilenckor!) lelépett, mert inni akartak, és az étteremben “aranyárban” mérik a piát, úgyhogy elmentek kocsmázni. Nem hiányoztak. A maradék ember még az ofővel dumált kb. 11-ig, aztán mi is kerestünk egy beülős helyet, ahol hajnali 2-ig beszélgettünk. 4 lett, mire el tudtam aludni – azóta is olyan álmos vagyok, hogy na. Öreg vagyok én már ehhez. De legalább jártam hajnalban kocsmában. Most már nem fog leírni a gyerek, hogy milyen mulya anyja van. (Azt majd jól eltitkolom, hogy baracklevet ittam. )

erka: Nálunk a karácsony elég kis lélegzetvételű. Önálló életem első évében még hazajártam a szüleimhez, azóta van kicsit több készülődés, hogy közös háztartásban vagyunk Ádámmal. De ilyenkor is annyi, hogy van egy fa, kiteszek egy-két dekorációt (sokra nincs lehetőség a pici lakásban, a konyhába pl. két darab 3 cm-es hóember figurát teszek az egyik polcra) aztán kész. Tavaly már adventi koszorú sem volt. Nem jutott rá időm, elfelejtődött, de nem hiányzott. Az ajándékok terén meg tavaly volt először változás – volt rá pénzünk -, mindenki az Etsyről kapott valamit. Előtte ilyenre se volt “gondunk”, készíteni se volt erőnk meg időnk, folyton dolgoztunk, meg ugye egyetemistáknak akkor van vizsgaidőszak. De nem volt baj.
Úgy érzem, majd akkor lesz ebből nagyobb hajcihő, ha gyerekek is lesznek, magunknak nem fogok különösebben készülődni. Családi szinten is mióta minden unoka (kemény 4 fő velem és a húgommal együtt) kirepült a fészekből, annyi történik csak, hogy összejövünk és ebédelünk – ajándékok már nem nagyon vannak, maximum kis jelképesek. De kölcsönösen ismerjük egymás anyagi helyzetét, úgyhogy nincs sértődés. Szerintem majd itt is a dédunokák megjelenése hozza vissza a nagy-nagy készülődéseket. De most jó így.

Tavaly cserepes fát vettünk, bekapcsoltuk a tévét, a Muppetek Dickens feldolgozása ment épp, aközben díszítettük fel a fát meg bogoztuk az égőket. Szép emlék, sokat nevettünk. Áfonya meg mindig odavan a fáért, ágaskodik, hogy mi ez, ami így világít. Minden évben megcsodálja.

Szóval még nem követtem FlyLady készülődéseit, de Amerikában sokkal nagyobb felhajtást is csapnak körülötte. Családi házaknál a kertbe meg a tetőre kirakják azokat a (számomra) undorító fröccsöntött világító mikulásokat meg szánokat, mint egy bazár, úgy néz ki a lakás.
Elolvasom a leveleit, de rám elég kevés vonatkozik belőle ezügyben.

Szia leddy!

Igyekszem válaszolni, remélem, hasznát veszed.

1. Próbálj meg annyi cuccot kirámolni egyszerre, amit azért normálisan vissza is tudsz rakni rövid időn belül. Például ha egy fiókot vagy polcot lomtalanítasz, akkor ne borítsd az egész tartalmát a szoba közepére, hanem kezdd el egyenként kiszedegetni a dolgokat, ha közben találsz olyat, ami kiszórandó, akkor azt amikor már letelt a 15 perc, nem rakod vissza. A többit igen. De ne csinálj nagyobb kupit, mint ami előtte volt.

2. Én a vasalásra tényleg azt a megoldást választottam, hogy nincs sok olyan cucc, amit vasalni kéne, és szerencsére meg is tehetem, mert nem ingbenjárós férjem van. De itt a többiek azt írták, hogy ők este kis adagokban vasalgatnak, beszélgetés, tévénézés, stb. közben. Szerintem nem jó ötlet megvárni, amíg annyi lesz, hogy már utálsz nekiállni. Anyunak is az egyik fotelban halmozódott, gyakorlatilag soha nem volt üres. Csak azt vasald, amit muszáj, a többit engedd el és hajtogasd be a szekrénybe.

3. Nem baj, mert 5×2 az még mindig csak tíz perc. Csak ne egy óra legyen, aztán közben ne haladj a többivel… Porszívózni pedig a heti tíz perces alkalommal úgy kell, hogy ahol látszik – a nagyim úgy mondta, “ahol a papok táncolnak” -, nem kell bútorokat húzogatni. Az majd mikor zónázunk, úgyis sorra kerül. A jól látható morzsákat, szöszöket mindenképp támadd be, de nem kell tökéletesnek lennie.

Doryy: tényleg lesegesd az ételfutárok honlapját, jó ötletek szoktak lenni! Egy csomó olyat tudok főzni, amit elfelejtek, és jó sokáig nem készítem, pedig szeretjük. Itt van néhány oldal:
http://www.anyucika.hu
http://www.gastroyal.hu
http://www.foodexpress.hu
http://www.vegafood.hu

Én többek között azért is írom ki a blogra a receptjeimet, mert ezzel magamat is emlékeztetem rá, a Recept Index nekem is szép kis áttekintést ad a repertoárból (persze ami már fejből megy, az nincs itt fenn ), illetve volt már, hogy a kedves a blogomból főzött magának, mert tudta, hogy az olyan lesz, ahogy én szoktam. Úgyhogy nem kell ahhoz mesterszakácsnak lenned, hogy indíts egy gasztroblogot.

Hogy szivárog be a tükör alá bármi is? Nem vödörbe áztatva takarítom. Nem láttátok még a FlyLady rongyot nedvesen, abból nem szivárog semmi sehova.

A menütervezés nem előírás, csak megkönnyíti az életedet, ha nem éhesen kell kapkodni, hogy mit is egyél vagy mit adj az éhes családnak. A bevásárlás okosabban, gazdaságosabban elintézhető, a tervezéssel változatosan tudtok enni, nem folyton egyféle kaja van, mert más nem jut az eszedbe, stb. De ha nem vagy főzős típus, és nem szereted csinálni, akkor természetesen nem kell. Nincs diktatúra.

Skippo: Én se úgy kérdeztem, csak nem bírom elképzelni! Nekem polc meg lámpa van körülötte, nem tudom, hol mehet be a víz. A kicsi réseken alul, ahol érintkezik?

Nálunk se fogynak a maradékok. Mindig annyit főzök, ami elfogy. Amit már dobozba kell rakni és bemegy a hűtőbe… az gyakorlatilag halálra van ítélve. Azért elrakom, hátha, de legtöbbször ki kell dobni.

Ami mindig van itthon, az nálunk is a kenyér, sajtok, tej, és az alap kedvenc zöldségek (paradicsom, uborka, újhagyma, jégfejsaláta), plusz a kevésbé alap nagy kedvencek: gomba vagy cukkini vagy padlizsán vagy mindhárom. Kamrában tészta, rizs, paradicsomszósz (passata, legolcsóbb verzió), lisztek, porélesztő, a fagyasztóban zöldborsó. Aztán amikor valami extra terv, akkor ahhoz külön megveszünk, de általában éhen nem szoktunk halni.