11. nap

Mi egy teljesen új, működő monitort kerülgettünk hónapokig amiatt, mert nem jelentkezett rá senki, hogy megvegye. Végül majdnem féláron sikerült elpasszolni, de inkább legyen gyakorlatilag 20 ezrem, mint elméletben 35. Meg a hely is felszabadult. Én azért nem bírom, ha ilyen eladósdi van, mert akkor még addig őrizgetnem kell, amíg meg nem veszi és el nem viszi valaki. Szeretem azt az érzést, hogy ha eldöntöm valamiről, hogy nem kell, akkor azonnal húzzon onnan, és ne is lássam többet! Értékes cuccot mondjuk nem dobok ki értelemszerűen, de a ruháimmal nem szórakoztam. Ment zsákba, anyuék kocsival elvitték a Máltaihoz – előtte anyu átnézte, kell-e belőle neki valami, aztán kész. A magazinok, jegyzetek, füzetek mentek a papírgyűjtőbe. Könyvek antikváriumba – néha még adtak is érte pár ezer forintot, de sokszor volt, hogy mondták, hogy ezért a kupacért nem adnak, én meg közöltem, hogy fizetek, csak ne kelljen hazavinnem.

Csillu, ne haragudj, már nem bírom követni, hogy ki mikor csatlakozott, szerencsére annyian vagytok. Jobbulást a kisfiadnak!

Szilda: Gratu a pénztárcataláláshoz! De egyszerre mindig csak egy adagot vegyél ki, azt szortírozd, aztán vissza. Nem úgy rakunk rendet, hogy előbb nagyobb kupit csinálunk.

Nálunk zokniszortírozás lesz nemsokára, a kedves minden este közli, hogy “ez egy sz*r zokni”, aztán bedobja a szennyesbe. Tegnap megkérdeztem, hogy ha ilyen sz*r, akkor miért mosom állandóan? Legközelebb landoljon egy zacskóban vagy a kukában.

Kriszi: ez a zokni kardinális pont úgy látszik mindenhol

fincsimami: a költözés ilyen szempontból sokat segít, a szemetet az ember nyilván nem akarja elcipeltetni a drága pakolóemberekkel. Esetleg még fel is címkézheted a rekeszeket, ha van hely, azt hallottam, hogy a gyerkőcöknek is segít, ha oda van írva, hogy PLÜSS, és akkor nem rakja bele a babákat, vagy hasonló.

csillu: Hát igen, de nem bánom. Mondjuk most hipersebességgel be kell fejeznem egy határidős munkámat, és meg kéne írnom a holnapi bejegyzést, plusz 3 másikat, mert hétfőig elutazom, és időzítenem kell az írásokat.

Ez tündéri. Monkot imádom. Nálunk is van, mikor Ádám elrendezgeti a villákat, akkor én is mindig megkérdezem, hogy “monkulsz?”

Nekem 2 szett ágyneműm (2 lepedővel) van, azokat váltom, plusz a vendégágyra egy dupla. 52 négyzetméteren nem lehet luxuskodni több szettel. Az ágyunk alatt nincs is ágyneműtartó, de más sem, az Áfonya elbújós birodalma.

Törölközőkből is kidobtam egy csomó, évek során ajándékba kapott “szép színű, de vizet nem szív” példányt. Nászajándékba kaptunk 8 darabot, azokkal leváltottam a régieket. Így is több van, mint elég, de láttátok a múltkor a rendrakós fotómon.

Most hajnali 4-re vannak, de akkor berakom hajnali 3-ra. Nem tudom, mi a wordpress belső órája, de amikor hatra időzítettem, hétkor még nem volt sehol…

Amikor 5 évfolyamnyi Nők Lapját néztem át, akkor is naponta 2-3 lapszámot csináltam meg, aztán szép lassan elfogytak. Komolyan annyi újság volt, hogy már fontolgattam, hova teszek még könyvespolcot… Két évvel később az akkor kiürült hely fele megvan még. Nem sietek telepakolni.

Szilda, ne haragudj, félreértettem azt, hogy “több lett a szemét, mint ami visszakerült”. Úgy értettem, hogy nagyobb lett a kupi, mint előtte. Bocsáss meg!

Maczy: azért pihenj is!

erka, Flylady nagyon jó költözéses stratégiát írt a könyvében. Hátha még annyira az elején vagytok, hogy esetleg tudod alkalmazni.

Az első, hogy a dobozokat színkóddal jelöld: minden helyiségnek (jövendő helyiségnek) legyen meg a színe, pl. fürdőszoba – kék, hálószoba – piros, egyik gyerekszoba – zöld, stb. stb. Valahogy színes matricával, zsákokra szalagokkal jelöld ezeket. Amikor megérkeztek az új helyre, az ajtófélfára vagy a kilincsekre (ha már vannak ) akaszd a színt, hogy ő melyik szoba, és akkor eleve oda lehet benyomni a megfelelő dobozokat.

A másik tipp, hogy amikor elkezdesz csomagolni, kezdj el számokat írni a dobozokra, zsákokra. Az első, amit becsomagolsz, az az egyes, a második a kettes, és így tovább. Mivel nyilvánvalóan azt csomagolod be először, amire a mindennapi életben már nincs szükséged, és azt utoljára, ami nagyon fontos, és még költözés előtti nap is használjátok, ezért ha megérkeztek, tudni fogod, hogy a legnagyobb számú dobozt kell kibontani leghamarabb, és minél kisebb a szám, annál jobban ráér, hogy sorra kerüljön a “napi egy-két dobozt kibontok” menetrendbe.

A harmadik tipp, hogy dobozoktól függetlenül készíts össze egy “beköltözős este túlélőcsomagot”, amiben van mindenkinek törölköző, evőeszköz, szappan, fogkefe, fogkrém, egy-két tányér, ágynemű, kedvenc plüssök, tiszta ruha másnapra, hogy azért ne kelljen már egy dobozt se feltúrni.

Hátha valamit tudsz ezekből is hasznostani.

Ha nem a becsomagoláskor szortírozol, akkor a kicsomagoláskor még megteheted – csak olyat rakj ki polcokra, rakj el szekrényekbe, ami tutibiztos hogy fontos és nagyon szereted és kell és szép. Mi a nagymamámtól egy csomó mindent elajándékoztunk (közös családi megegyezéssel), mert nem attól szeretjük kevésbé, hogy nem őrizzük a kacatjait. Az az egy-két prominens dolog viszont, amit megőriztünk, cserébe nagy becsben van tartva, és mindig Ő jut róla az eszünkbe – ahelyett, hogy a többivel porosodna valahol.

Ha a bibliofilság nem terjed ki a magazinokra, akkor aprítsd fel őket, és csak azt tartsd meg belőlük, ami tényleg fontos! Máris több kiló papírtól megszabadulhatsz.

Én is szerintem mindjárt átnézem a régebbi Schäfer butik katalógusokat, aztán mennek a szelektívbe, úgyse veszek soha semmit, és nem is olyan stílusú a lakásom, csak jó nézegetni őket.