sinklogo04.pngMa egy új elem kerül a tennivalók listájára (kétszer is), méghozzá a kritikus terület (hot spot). Ez az a felület, ahova valahogy mindig kerül valami, és amint van ott valami, elkezd “szaporodni” – mindenki odatesz még ezt-azt, és a végén már csak egy nagy kupac cucc látszik. Ezen kívül egy kicsit részletesebben írok az időzítő használatáról és a tökéletességre való törekvésről, mert a visszajelzéseket olvasva utóbbira szükség van. Ugyanis ez a program NEM a tökéletességről szól, sőt. :)

A mai tennivalók:

Reggel

  • Felkelés után öltözz fel (cipő!) és szedd rendbe magad.
  • Ágyazz be és tegyél rendet az ágy körül
  • 2 percig (nem 2 perc alatt!) rakj rendet egy kritikus területen, aztán hagyd abba.

Este

  • Fényesítsd ki a mosogatódat.
  • 2 percig (nem 2 perc alatt!) rakj rendet egy kritikus területen, aztán hagyd abba.

A kritikus területek, ha rendben vannak, csillogó mosogatóként viselkednek az adott szobában, vagyis jobban néz ki tőlük az egész helyiség. Fogj egy időzítőt – például egy kuktasegédet, amit be lehet állítani, hogy hány perc múlva csipogjon; vagy állítsd be a visszaszámlálót a mobilodon -, állítsd be két percre, és rakj rendet az egyik (csak az egyik!) ilyen területen. Ez lehet például a bejárati ajtónál egy asztalka, ahova a kibontatlan posta és reklámanyagok kerültek; lehet az íróasztalod; az ebédlőasztal a konyhában; a dohányzóasztal a nappaliban; a szék a hálószobádban, amin a szennyes áll halomban. Nálam például szegény pianínó az, akire mindig minden kerül. :) A két perc alatt dobd ki a szemetet és tedd el a helyére azt, aminek nyilván nem ott van a helye. Ha lejár a két perc, bárhol is tartasz, hagyd abba, amit csináltál!

Néhány szó az időzítőről

Sokat fogjuk ezt a kis szerkezetet használni, mert több dologban is segít. Az első, ami nagyon sokat számít, az a fókuszált figyelem. A csapongással sok időt és energiát veszítünk. A minap késő este álltam neki a konyhának, nemhogy szegény mosogatóm nem csillogott, de csurig volt mosatlannal, sőt, mellette még a munkafelületek is tele voltak. Már nagyon mentem volna aludni, de arra gondoltam, a holnapi önmagammal tolok ki, ha ezt így itt hagyom. Úgyhogy kiegyeztem magammal: beállítom 15 percre az időzítőmet, és amint megszólal, hogy letelt az időm, ott helyben abbahagyom a mosogatást, és húzok aludni. FlyLady “You can do anything for 15 minutes!” mondása számomra sokszor jelenti azt, hogy “15 percig mindent el lehet viselni”, és ilyen alapon veszem rá magam nemszeretem feladatokra, hogy aztán jól meglepődjek, mint ennél a mosogatós esetnél is. Történt ugyanis, hogy mosogatok, mosogatok, hátra van még két villa meg egy pohár, ekkor eszembe jut, hogy “Biztos tönkrement a hülye csipogó, már annyit megcsináltam, mindjárt végzek.” Erre ránézek, és még volt hátra öt percem! Ez alatt befejeztem a maradék mosogatnivalót, letörölgettem (csak a nedves mosogatórongyommal) a munkafelületet, és eltörölgettem néhány nagyobb edényt. Újra és újra rá kell jönnöm, hogy 15 perc alatt nagyon sok mindennel lehet haladni. :)
A kis intervallumok szintén a kis lépésben való haladást segítik, és azt, hogy nem kell mindent egyszerre megcsinálni. A 15 perces munkaidő nem azt jelenti, hogy 15 perc alatt meg kell csinálni az egész feladatot, hanem csak 15 percIG. Akárhol is tartasz, lerakod a seprűt, amikor szól az időzítő, hogy letelt az időd. Ha van még itt-ott (vagy sok helyen) tennivaló, ott lesz az holnap is. Nem egy nap alatt került ilyen állapotba a lakás, nem is egy nap alatt fogod tudni helyrehozni – FlyLady-mondás, ahogy az is, hogy a tökéletlenül végzett házimunka is áldás a család számára. Ha nincs időd fényesre sikálni a tűzhelyet, akkor söpörd le róla a morzsákat, az is több, mint a semmi. Ne halogasd el teljesen a műveletet csak azért, mert nincs rá két órád, amennyi idő alatt szerinted “tökéletesen” meg lehet csinálni. Dolgozz rajta öt percet, lesz, amilyen lesz. (Még az is lehet, hogy végzel is vele ennyi idő alatt… ;) ) A tökéletesség igényének elengedése nagy feladat. Magunktól és másoktól is elvárjuk, sokszor öntudatlanul. Velem is előfordult már, hogy amikor a párom kedvesen elvégzett valami feladatot (azt hiszem, pont beágyazott), akkor utána újracsináltam, csak hogy “tökéletes” legyen (olyan irányba legyen behajtva a takaró, ahogy én szoktam, stb. stb.). Felesleges – beágyazott, kész, a célnak megfelel. Ha lehordom a sárga földig, többet nem fogja megpróbálni sem.
A lakás nem múzeum, lakunk benne, természetes, hogy koszos lesz. De van egy középút a patikatisztaság meg a bűntudatot keltő lakás között, és azért jobb egyik végletbe sem átcsapni. Nem az a cél, hogy az Otthon magazinban szerepelj, csak annyi, hogy ha pl. a gyerkőc hazahozza a barátait; beállít egy ismerős; a párod áthívja a haverjait, akkor ne kelljen azon izgulni, hogy úristen, hogy néz ki a lakás. :)

[Kérlek, ne másold át az írásomat más blogokba, fórumokba, honlapokra! Nagyon sok munkám van benne, és nem szeretném, ha máshol is visszaköszönnének az írásaim. Ha tetszik a bejegyzés, és szeretnéd megosztani másokkal, küldd el nekik az oldalam linkjét! Köszönöm! ]