U R B A N : E V E

Sok és sokféle sorozatot nézek. Ezek már rég nem az Izaura színvonalán vannak, és akik sorozatot néznek, azok sem feltétlenül protézist cummogó vénasszonyok, akiknek nincs jobb dolguk, és valahogy el kell ütni a Mónika és a Balázs show közötti időszakot. A mai sorozatok között igazán sok az intelligens, szellemes, drámai, megható, mondanivalóval rendelkező műremek – tényleg azok, és számomra tud olyan kikapcsoló, felemelő, megríkató lenni egy jó sorozat, mint fantasztikus könyv vagy film. Utóbbihoz képest a sorozatok nagy előnye, hogy hosszú, van idő kibontani a cselekményt, megismerni a szereplőket.

Legutóbbi kedvencem – hála Briginek! -  a Lost in Austen című brit minisorozat. Mindössze 4 részes, és így tökéletes, bár még napokig tudnám nézni, mert fantasztikus a hangulata.

A történet egyszerre időutazás, kosztümös film, és tömény – de ízléses! – romantika. A főszereplőnk, Amanda nagy Jane Austen rajongó, minden nap olvas a Büszkeség és Balítéletből, és bele van bolondulva a világba, miközben a saját életével tele van a hócipője.
Egy nap a fürdőszobájában találja Elizabeth Bennettet, aki kiderül, a falon nyílt ajtón érkezett. Amanda átlép a túloldalra, és a könyv világában találja magát – Lizzy pedig a miénkben. Többet nem árulok el, elbűvölő történet, zseniális szereposztás. Aki szerelmes Colin Firth Darcy-jába, az is adjon egy esélyt Elliot Cowannek, mert fantasztikus színész és remek Darcy kerekedik belőle a végére.

Nem akartam ám sorozatokról írni a blogon, pedig lenne miről, van néhány imádottam. Esetleg ha kíváncsiak vagytok még a többire, amit nézek, akkor jelezzétek a hozzászólások között. Már félig beindult a 2008-as sorozatszezon, van miből válogatnom.

Most olvastam a Velvet cikkét a takarítóbácsiról, és kicsit elgondolkodtam, főleg a kommenteken. Én sose takarítok szombaton három órát. Én minden este nyolc körül fölporszívózom 3 perc alatt a lakást, felmosok egy perc alatt, és kész. Van a szuper FlyLady-s feather dusterem, azzal végigrohangálok a felületeken, a portalanítás is megoldva (felér a plafonig, csillárig, szekrény tetejére is). A mosogatást mindig megcsinálom, miután főztem, a konyhapultot mindig letakarítom, amint mocskos lesz, így nincs mit vakarni. Vécét nagyon gyorsan egy kis Domestosszal ki lehet kefélni (alaposabb takarítás persze jár neki alkalmanként, de ha gyakran kezelésbe veszem, akkor nem fog úgy kinézni, mint a nyilvános WC-k a Keletinél). A tükrök Clinnel pillanatok alatt megvannak, ha nem várom meg, amíg sárga a kád, hanem néhány naponta átsúrolom 0 erőfeszítéssel meg Ciffel, akkor az is kész. Ablakmosást szintén havonta-kéthavonta végzek, így nem fekete lé csurog róla.

Pedig én se egész nap lógatom a lábam, egyetem van és mellette meló, szóval tényleg nem értem, miért kell hétvégére halasztani és összevárni a munkát, hogy órákig tartson, és ne tudjak pihenni. Mentségemre szól, hogy nincs hatalmas lakásom, és 2 felnőtt + egy nyuszi lakik itt, nem több. Kíváncsi vagyok, gyerekkel mennyire lesz majd más a helyzet pár év múlva, mert én őszintén hiszem, hogy meg lehet oldani ugyanígy, én ezen leszek. (Libapek, majd homályosíts fel a témában. )

Addig is íme a kérdés:

Szerintetek hasznos vagy pénzkidobás rendszeresen takarítót fogadni?

Várom a kommenteket.

Ezt az egyszerű kalácsot azért szeretem, mert kevés hozzávaló kell hozzá, amik általában mindig vannak itthon, és nagyon jól eláll, jó kis kiegészítő reggelire, tízóraira finom lekvárral. Önmagában azonban szerintem nem teljes értékű reggeli, úgyhogy nem is ezzel szoktunk jól lakni. Anyu eredeti receptje édesítőt használ benne, így én is azzal csináltam, nem mintha ettől annyira diétás lenne. Nyugodtan lehet helytte cukrot használni, ízlés szerint szerintem kb. 15-20 dekának felel meg ennyi édesítő. (more…)

Isteni változatát készítettem el a VKF-es sajtsalátámnak, annyit módosítottam, hogy olívaolaj helyett tökmagolajat használtam, és ment még bele szőlő is. Mennyei lett, és nagy sikere volt a kerti partin is, amit a házban rendeztünk a többi lakóval.
Ez már amúgy a második ilyen esemény volt (az első sajtsaláta is egy ilyenre készült), a felettünk lakó néhány emberrel összefogtunk, hogy ismerjük már meg a kedves szomszédokat. Az elsőre néhány család jött el, de most volt sok új arc is, és nagyon jól szórakoztunk, még tuti lesz egy az ősszel is. Szeretem az ilyesfajta hagyományteremtést.

Az új Kreatív Hobby katalógus szeptember 22-én, hétfőn jelenik meg, szokás szerint tele új technikákkal, termékekkel és ötletekkel, és ahogy eddig is, az üzleteikben lehet megvenni (és valószínűleg fenn lesz a honlapjukon is). Most már az Üllői úton kívül a Camponában, Pólusban és Westendben is van boltjuk, bár én még mindig az Üllőibe járok, mert az van legközelebb.

Már várom egyébként az új katalógust, tetszik a címlapja, és az eddigieket is nagy becsben őrzöm, mindig igazi élmény őket átlapozni. Tavaly rögtön első nap rohantam a boltba, de akkor késett a nyomda, úgyhogy most biztos várok még legalább egy hetet, hogy már biztos legyen.

Ja, és újra megnyílt Kerámiaműhely, hátha érdekel valakit.